Kölykök a hátsó udvarból - Beszámoló / tudósítás / esszé

Pécsen jártak a „Kölykök a hátsó udvarból”

Korál koncert a Zsolnay Negyedben

Hetek óta díszítik Pécs belvárosát néhol óriási, helyenként egészen apró plakátok, felhívva a figyelmet a közelgő nagy eseményre: június 1-én jön a Korál! A „Homok a szélben – retro koncert” címmel hirdetett hangversenynek a Zsolnay Kulturális Negyed adott otthont, eredetileg a létesítmény „fedetlen” pirogránit udvarában, mely néhány nappal az előadás előtt – a változékony időjárásra való tekintettel – az E78 koncertteremre módosult.

A Korál együttes

Áldozva a Korál együttes munkásságának, elöljáróban íme némi történelmi visszatekintés a zenekarról.

A hetvenes évek derekán, a már a Neotonból és a zajos sikerű Taurusból ismert Balázs Fecó - visszatérve a vendéglátózásból – saját zenekar létráhozására szánja el magát. Ebben az időszakban vált esedékessé Koncz Zsuzsának az Illés-Fonográf alkotóközösség mellett/helyett egy kísérőzenekar igénye. Erre a célra jött létre, 1975 tájékán az első Korál formáció, melyben Fecó lelkes fiatalokkal kiegészülve vállalta a kísérő-zenekari szerepet. Ugyan a Koncz Zsuzsával való fúzió csak tiszavirág életű volt, ebből a korszakból is maradt fent zenei ékkő, az országos slágerré vált Hazafelé című dal, melyet végül maga Fecó énekelt el. Az 1977-es Som Lajos életműkoncert élménye – ahol többek közt összeállt a Taurus is – megerősítette Fecóban, hogy egy igazi rock együttes alapítása a megoldás, melyben az általa képviselt líraiság és a kemény zene ötvöződik, s vele – nem titkolt szándékkal – átmenthető a Taurus örökség is. A megvalósítás nem váratott sokat magára; 1978. május 1-én mutatkozott be a mai értelemben vett Korál együttes a Budai Ifjúsági parkban – hatalmas sikerrel. Az 1983-ban kialakult No.1.-es (és a mai napig tartó) felállásból akkor még csak Fischer László szólógitáros segíttette Fecót, átörökítve, s egyben feledtetve ezzel az egykori Gitárkirály, Radics Béla játékát. A bemutatkozás után kétszeri dobos csere következett, az 1980-ban megjelenő, Korál I. című nagylemezükön már a jól ismert Dorozsmai Péter dobolt. Az említett album kirobbanó siker lett, mintegy negyedmilliót adtak el belőle. 1981-ben indultak a Táncdal és Popfesztiválon, ahol közönségdíjat nyertek a Homok a szélben című dalukkal, s ennek velejárójaként országos ismertséget szereztek. A Korál a 80s évek egyik legsikeresebb zenekarává vált, sajátos lírai-rock muzsikájukkal széleskörű rajongótáborra tettek szert. Megállás nélkül koncerteztek itthon és külföldi KGST-kötelékű országokban; első albumukat követően további két nagylemezt készítettek, ezeknek címei: A túlsó part (1982) és Az óceán (1984) – mindkettő aranylemez lett. Utóbbit már a végleges felállás készítette Fekete Tibor „Samu” basszusgitárossal. A korál 1986-ban ünnepelte tízéves felállását a sportcsarnokban, s ezt követően egy időre felhagyott a koncertezéssel. A csönd évei soká tartottak, Balázs Fecó és a tagok más utakon jártak, szólómunkákkal foglalkoztak. Első ízben 1993-ban jelentkeztek; új lemezt készítettek Balázs Ferenc és a Korál címmel, de mivel az albumot nem övezte promóció és turné, nem vált ismertté. A közönség érdeklődése viszont nem szűnt a legendás zenekar iránt; ennek eredményeként 1997. szeptember 19.-én újra összeállt a nagy csapat egy óriási koncert erejéig, a Kisstadionban. A produkció a Korál együttes történetének talán legnagyszerűbb előadása volt, kirobbanó siker övezte. A mintegy két és fél órás koncertről hang és videofelvétel is készült, és elnyerte az „Év Koncertje” – Emerton díjat. A nagy visszatérés nem maradhatott folytatás nélkül; a megkérdőjelezhetetlen siker és a közönség szeretete arra ösztönözte a tagokat, hogy ott folytassák a zenélést, ahol abbahagyták. Ezt követően az együttes újra aktivizálta magát; Balázs Fecó szólótevékenységétől jól elkülöníthetően koncerteznek – a tagok elfoglaltságai miatt – változó gyakorisággal, a mai napig. 2006-ban új lemezzel is előálltak, amely a Ne állj meg soha! címet viselte. Tevékenységük a jelenkor vadregényes zenei életének legmagasabb színvonalát képviseli; előadásaikkal időről-időre elnyerik a már változó összetételű közönség szimpátiáját.

Itt tart a Korál együttes ma, 2013-ban!

A pécsi koncert

Az előadást az első pillanattól nagy érdeklődés övezte; az utcai plakátok mellet internetes és rádiós hirdetések is reklámozták a bulit. Bizonyára sokak számára nagy esemény az ilyen; viszontlátni egy régi legendás csapatot, amely egy egész generáció fiatalságát jelentette.

Mindemellett kétségkívül kivételes alkalom, abban a tekintetben is, hogy a Korál – mindenféle rosszindulat nélkül – nem tartozik a manapság legtöbbet koncertező zenekarok közé. Egy éven belül hozzávetőlegesen nincs 20-25-nél több előadásuk, de ezeken a bulikon mindinkább a minőségre törekszenek. Így sajnos előfordul, hogy egy-egy településen évekbe telik, mire újra megfordulnak a fiúk.

Pécsett legutóbb 2007-ben játszott a zenekar, az Expo Centerben. Azon szerencsések közé tartozom, akik részt vehettek ezen a koncerten; szerteágazó koncertélményeim egyik legszebb darabja volt ez az buli. Ezen kívül 2009-ben járt Balázs Fecó városunkban; az Apáczai Csere János Nevelési Központ színháztermében adott szólókoncertet egy ígéretes fiatal rock zenekar kíséretében – nevezetesen a Parrag együttessel -, ahol szintén hallhatott Korál nótákat a közönség.

Lévén, hogy 19 órára hirdették a kezdést, már hat óra előtt nagy volt a sürgés-forgás a Zsolnay Negyedben. A létesítmény összes bejárata felől érkeztek a rajongók; a buli izgalma benne volt a levegőben. A pirogránit udvarból nyíló, E78 névre keresztelt koncertterem előterében már kisebb tömeg gyűlt össze, folyamatosan ment a jegyváltás. A terem ajtajánál várakozókhoz időközben megérkeztek a helyi sajtó képviselői is; néhány vállalkozó szellemű rajongót kérdeztek meg Korálos élményeikkel kapcsolatban.

Negyed órával az ígért kezdés előtt engedték be közönséget, helyet foglalni.

Az E78 elűzi az ember minden kétségét a felől, hogy az előadáson bármi is a technikán múlhat; modern kialakításával és felszereltségével impozáns benyomást kelt. A 600 férőhelyes koncertterem jobboldali részében alakítottak ki ülőhelyeket a kényelmesebbek számára, a bal oldalon szabadon hagyott tér szolgált a csápolóknak. A kapunyitás utáni néhány percen belül megtelt a tér rajongókkal, minden készen állt egy nagy bulira.

Az ígért időponthoz képest csekély – megbocsátható – csúszással indult a koncert, mikor is tapsviharral övezve megjelent Balázs Fecó a színpadon.

Rutinosan, jókedvűen és nem mellesleg hatalmas szeretettel köszöntötte közönségét, és invitálta néhány taktus erejéig egy közös éneklésre, ahogy a pályája első korszakából jól ismert Neoton slágert, a Kell, hogy várj-t kezdte játszani. Ezzel megadatott a tökéletes alaphangulat, következhetett a zenekar konferálása, és egymás után megjelentek azok a jól ismert „Kölykök a hátsó udvarból”: Fischer Laci a gitáron, aki kemény rockról gondoskodik; Dorozsmai Peti a doboknál; s végül Fekete Tibi Samu basszusgitáron. A legendás csapatot ez alkalommal egy második gitáros is segítette, a Korál Forever Band-ből jól ismert Kiss Zoltán személyében.

Eztán nem volt más hátra, elindult rock gépezet; a Hangoddal ébreszt a szél-re tapsolhatott a közönség. A régi fiuk úgy szóltak akár fiatal korukban, azzal a különbséggel, hogy még több tapasztalatot szereztek az óta.  Hihetetlen gyorsasággal váltották egymást a dalok, melyek között helyet kaptak a korai legendás Taurus nóták is. A közönség is felvette a zenekar ritmusát; óriási hangulat kerekedett. Már a koncert első felében hallhattunk kivételes hangszerszólókat; Fecó Hammond-játéka ismét élmény számba ment, hogy Fischer Laci virtuóz gitárfutamait ne is említsük. A ritmus szekció is remekelt; korosztálya egyik legjobb dobosaként Dorozsmai most is maximálisan teljesített, Fekete Tibi Samuval egyetemben. Kiss Zoltán, aki Balázs Fecó megjegyzése szerint – bizonyítottan – minden Korál számot fejből tud; biztonságos játékával hozta a kísérő gitáros szerepét, s emellett bizonyos énekes-vokalista részekben is besegített Fecónak.

A kötelező rock dalok után Fecó egyéni, lírai blokkja következett; ekkor a zenekar egy időre lement pihenni. Sokak kedvencei ezek a lírai dalok, nélkülük elképzelhetetlenek a Korál koncertek. A felszabadult Kevés voltam neked című dal alatt/közben tért vissza a zenekar, mintegy kiteljesítve a zenei hatást. Újabb feledhetetlen klasszikusok következtek; többek közt megszólalt a koncert „címadó” darabja, a régi fesztiválos dal, a Homok a szélben is. A páratlan rock szerzemények közül kiemelkedett a kevéssé ismert Tékozló fiú, amiben Fischer Laci a tőle megszokott virtuozitást is fölülmúló gitárszólót pengetett. A finálé előtt nem sokkal - koncert csúcspontján – a keményen robogó Ne állj meg soha! is elhangzott; a dalban közbeékelve szokás szerint helyet kapott Dorozsmai Peti gigantikus dobszólója, mellyel sokadszorra bizonyította dobtudását a közönség előtt.

Lírai zongora hangok jelezték, újból pihenni megy egy kicsit a zenekar. Fecó egyedül maradhatott a gondolataival és a közönségével, hogy méltóan előadja a mára már hitvallásává vált Maradj velem-et. Ezt követően megszólaltak az „enyhet adó” Hazafelé akkordjai, mire újra a húrok közé csapott a zenekar a második versszaktól, elhozva a katarzist a koncert végére, s ekkor már az egész közönség együtt énekelt. Az első meghajlás, és köszönet-tiszteletnyilvánítás után a zenekart visszatapsolók vágyai is teljesültek: a fiúk ráadásként eljátszották az örök búcsúzó rock nótát, a Válaszra várva című dalt, valamint végső lezárásként a Taurusos Szólíts meg vándor-t.

A legendás csapat tagjai a felvételről bejátszott lírai Fecó slágerre, az mindenki által ismert Érints meg hangjaira hajoltak meg végül, élvezve munkájuk gyümölcsét – a szűnni nem akaró tapsot.

Azok a szerencsések, akik vették a fáradtságot, az időt, és a pénzt, hogy jegyet vegyenek erre a koncertre; nem akármilyen két órát tölthettek el. A Korál együttes történetében sokadszor bebizonyította létjogosultságát a magyar rockzenében; felfejthetetlen élményben részesítve a pécsi Zsolnay negyed közönségét. Szép volt fiúk, sok ilyet még!

 2013. június 3.

Radnai Dániel