„Bezzeg a Beck Laci…” - Portré

„Bezzeg a Beck Laci…”

Igencsak szokatlan vállalkozás népszerű együttesek esetében éppen a dobost reflektorfénybe állítani, lévén, hogy a koncerteken úgyis mindig ők vannak legjobban a háttérben. Ám tévedés azt hinni, hogy csak frontembert vagy éppenséggel szólógitárost érdemes megkérdezni mind a zenekar, mind a privát életéről. Szilárdan kimondható, hogy a fenti állításnak Beck Laci, a 30Y dobosa is csak újabb érvényt szerzett.

A Pécsi Tudományegyetem ZEN – Könnyűzenei Szaksajtó című kurzusának keretében nyílt lehetőségünk találkozni Zazával – ahogy barátai becézik –, akit főként fiatalkorával, zenével való megismerkedésével, és az újonnan alakult „Bezzeg a kurva Beckek” formációval kapcsolatban kérdeztünk.

Ahogy a 30Y fanatikusabb rajongói körében ismeretes, az zenekar magját alkotó Beck testvérek története egy szocreál Nyugat-Magyarországi iparvárosban, Ajkán kezdődött. Az ajkai városélet szürkesége és nihilje döntően meghatározta a kis Beck fiúk világlátását – hangsúlyozta a beszélgetés előtt néhány kérdésre választ adó Beck Zoli, s ezt később Zaza is megerősítette. Ám a kis Beck Lacika számára annak idején nem volt egyértelmű, hogy a szülőváros mozdulatlanságból való kitörés milyen úton-módon megy majd végbe.

Kevesen tudják, hogy Zaza, egészen tizennégy éves koráig szentül hitte, hogy élvonalbeli labdarúgó lesz belőle – ahogy elmondta: sokáig egyedüli példaképe Détári Lajos volt. A labdarúgó karrier ábrándját aztán a gödöllői sportiskolába kerülése oszlatta szét, ahol Lacinak kizárólag szertornát kellett gyakorolni, amit kimondottan nem szeretett. Az ott töltött idő alatt meglehetősen rossz tanuló is lett – ez az időszak már némileg egybeesett a zenével való érdemi megismerkedéssel is.

Laci csak hétvégenként járt haza Ajkára, s egy ilyen alkalommal – nagy unszolásra – csatlakozott bátyjához és barátaihoz a Halász kocsmába a szokásos pénteki ivászat erejéig. Itt ismerte meg az ajkai „nagy öregeket”, akik megtanították az élet sok fontos dolgára. Többek között, arra is, hogy a Halászban miért hívják a két nagyfröccs+egy hubi italkombinációt köztudomásúlag „távcsőnek”. Zaza rövid időn belül törzsvendég lett az ajkai Halászban, ahol péntekről péntekre összeült a környék zenekedvelőinek krémje, és a kocsmaasztalnál kézről kézre jártak a másolt kazetták.

Ebben a forgatagos időszakban a tizenhat-hét éves Beck Lacira egyszerre zúdult rá a 70’-es évek hard rockja (Led Zeppelin és társaik), a 90’-es évek alternatív zenekarai, az Európa Kiadó és a Kontroll Csoport, majd végezetül a Kispál és a Borz, amely talán igazán meghatározta zenei ízlését. „Ekkor jön rá egy tizenéves fiú – Zaza saját szavaival –, hogy női mellek is léteznek, és egyszer csak kinyílik a világ.” Ezzel egy időben kezdi el felkelteni Laci érdeklődését, hogy bátyja, Zoli, hova megy időről időre a gitárjával – s nem sokára egy vidéki próbateremben találta magát ő is. Lévén, hogy Zoli és akkori zenekarának tagjai nemigen erőltették meg magukat a próbák alatt, volt ideje kiélni magát próbatermi dobszerkón, mivel a dobolás akkoriban kezdte érdekelni. Miután megtanulta a legfontosabb dobtémákat, már semmi sem tarthatta vissza Lacit, hogy maga is zenekart alapítson, és ez hamarosan be is következett.

Első zenekarának, amit néhány barátjával alapított, kizárólag németnyelvű szövegei voltak, s ha ez nem lett volna elég, a koncepció részét alkotta, hogy mindenki olyan hangszeren játszott, amin nem tudott – így Zaza sem a doboknál foglalt helyet. A több okból is „zajos sikerű” (hajnali háromkor léptek színpadra egy meglehetősen ittas közönség előtt, mindegyszálig fürdőköpenyben, majd szétverték a berendezést) első és egyetlen fellépésükről videofelvétel is készült, de az említett VHS kazetta anyagát, Laci nagy megelégedésére, egyelőre jótékony homály fedi. Ezután nem sokkal jött el az a szinte történelmi pillanat, amikor bátyja, Zoli, régi barátjukkal, Sárközy Zoltánnal (Papával) felkérték Zazát, hogy legyen az éppen alakuló új együttesük dobosa. Innentől már ismerős a történet, sikerek és hullámvölgyek, több mint tíz év 30Y, és el is jutunk a jelenbe, 2013-ba.

Miután Zaza kimerítő részletességgel és szemmel látható élménygazdagsággal elmesélte fiatalkorát, az újonnan alakult „Bezzeg a kurva Beckek” formációról kérdeztük, amiben csak ketten játszanak bátyjával, Zolival. Lacitól megtudtuk, hogy a duó ötlete egészen 2011-ig nyúlik vissza, amikor is kisebb koncepciózavar állt be a 30Y életében, és a tagokban komolyan felmerült annak kérdése, hogy érdemes-e folyatni a zenélést.

Ebben az időszakban, ahogy Zaza fogalmazott, azt hitték Zolival, hogy mint testvérek, már nem kerülhetnek egymáshoz közelebb, mert a zenekari élet miatt túlságosan is „össze voltak zárva”. Ahogy a koncertek ritkultak, a tagok külön-külön kezdtek el lejárni a próbaterembe, s lévén, hogy nem egyeztettek időpontot, gyakorta előfordult, hogy a testvérek épp csak ketten voltak a stúdióban. Az ilyen, alkalomszerű örömzenélésektől felbuzdulva jött az ötlet, hogy duóban kellene játszaniuk; ez a felállás új kereteket nyújtott nekik zeneileg. Ezeknek a próbálkozásoknak az első lenyomata az a négy számból álló demó felvétel, amit 2011-ben vettek fel.

Ezt követően egy időre – a 2012-13-as 30Y Szentimentálé turné végéig – parkoló pályára került a Beckek duó elképzelése, a bemutatkozás egészen az idei ősz végéig váratott magára. Amellett, hogy a csupán gitár, ének + dob felállás egészen új zenei formákat követelt meg a két zenésztől, Zaza hangsúlyozta, hogy a Beckek formáció létrejötte egyáltalán nem zeneileg volt fontos számára. Neki, a bátyjával való felhőtlen együttlétet és gyermekkoruk felidézését jelenti ez az új felállás, amely a közös zenélésen keresztül valósul meg. Az idei év októberében megjelent, azonos című nagylemezük tíz számot tartalmaz, s az albumon Laci énekel is a dobok mellett, valamint szerzőként is közreműködik.

Ugyan senki sem várhatja el egy zenésztől, hogy mint magánembert jellemeze saját magát, de Zaza ebben is kedvezett nekünk – a zenekari dolgok mellett privát életéről is beszélt egy keveset. Elmondta, hogy harminc fölött, két kisgyermek apukájaként már nem úgy viszonyul a zenész élet szükségszerűségeihez, mint korábban. Ha lejön a színpadról, egyszerű családapává változik, és ugyanolyan életet él, mint általában a családos emberek. Életfilozófiája szerint, ezért „inkább él egy skizofrén életet, mint egy elcseszettet”.

Beck Laci, Zaza története sok-sok érdekes, a nagyközönség számára kevéssé ismeretes életeseménnyel gazdagította a hallgatóságot, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk jártasak a 30Y zenjével, vagy „en bloc” a Beckekkell kapcsolatban.  Beszélgetésünk – azt hiszem, bátran mondhatom – örök élmény marad mindannyiunk számára.

2013. november 25.

Radnai Dániel