Ismertető
az Isten hozta, Őrnagy úr! című
filmről
Fábri Zoltán, Isten hozta, Őrnagy úr! című filmjét
1969-ben mutatták be. A jól ismert Örkény dráma, a Tóték filmváltozatában neves
magyar színészek vonulnak föl; a film két főszereplője Sinkovits Imre, Tót, és Latinovits
Zoltán, az Őrnagyúr szerepében.
Örkény
István Tóték című művét a 60’-as években írta, elsőként kisregény, majd dráma
formában. Az alkotás rövid időn belül hatalmas sikert aratott, Örkény megnyerte
vele a Fekete Humor Nagydíját; valamint az elismerés további drámák írására
sarkallta. A Thália Színház-béli bemutató sikere nyomán igény mutatkozott a mű
filmvászonra vitelére; így készült el 1969-ben az Isten hozta, Őrnagy úr!
A
film meglehetősen jól tükrözi a dráma lényegét, hatásos tömörítésekkel mesélve
el a Tót család történetét. Egy észak-magyarországi községben játszódó történet
főszereplői a Tót család, akik első látásra a tökéletes családmodell mintapéldái.
Tót Lajos, a családfő megbecsült községi tűzoltó; feleségével, Mariskával, és
kislányukkal, Ágikával tökéletes egyetértésben élnek. A család büszkesége Gyula
fiuk, aki az orosz fronton teljesít szolgálatot.
Gyula
gyakran ír leveleket a frontról családjának, s egy ilyen alkalommal a levélben
az áll, hogy az egységének őrnagya ellátogat a Tót családhoz pihenés gyanánt.
Tóték
természetesen – Gyula előmenetelét elősegítendő – nagy örömmel, mindent
megtesznek az őrnagy úrnak ott tartózkodása alatt. De az őrnagy úr látogatása
minden szempontból rendhagyónak bizonyul; a fronton megkeseredett katona a feje
tetejére forgatja a Tót család életét, akik önként és dalolva teljesítik minden
kívánságát. A történet egyetlen öntudatos szereplője Tót, aki egy pont után nem
tűri az őrnagy megaláztatásait.
A
film megnyerően, jó technikával mutatja be azt a folyamatot, ahogy egy család
behódol egy zsarnoknak – a hatalomnak. A feszültséget emellett fokozza, hogy a
néző már viszonylag korán értesül Gyula haláláról; és tudja, Tóték fáradozásai
teljesen hiábavalók. A mű sokrétű értelmezési szintjei közül talán az a
legmeghatározóbb mondanivaló, hogy a háború ugyan a tömegek tragédiája, de
egyes emberre vonatkoztatva szintúgy olyan pusztító a hatalom manipulációja,
elnyomása.
A történet az őrnagy úr
halálával végződik; a gyűlöletes dobozoláshoz használt margóvágóval Tót négy,
egyenlő darabra vágja. A film tökéletesen visszaadja az alapvetően humoros
történet tragikumából és komikumából származó kettősséget.
-
Az iromány körül-belül 25 perc alatt született, nyelvtanórán...
2013.03. 08.
Radnai Dániel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése