25
Év – „Fényév távolság”
A
jubileumi Padlás musical Pécsett
A Presser-Sztevanovity
kultuszmű jubileumi bemutatójára január közepén került sor a Pécsi Nemzeti
Színházban, Böhm György rendezésében. A mára már legendássá vált darab, amely a
szerzők megfogalmazása szerint félig mese-félig musical, 25 évvel ezelőtt
indult hódító útjára és sikere az óta is töretlen.
Presser Gábor neve és munkássága összeforrt a
zenés színházéval, hiszen egyik első úttörője volt a popzene és a színház
összekapcsolásának a hetvenes évek elején. Ő volt az, aki a nagy rock-generáció
tagjai közül elsőként színházi munkába fogott, és sikerre vitte azt. Ez a sokat
emlegetett első mérföldkő az 1973-mas Képzelt riport egy amerikai
popfesztiválról-című musical volt. (A
továbbiakban Popfesztiválként hivatkozom rá.) Sokan nem tudják, hogy a Déry
Tibor kisregényéből készült musical zenéjének megírására elsőként a
Szörényi-Bródy szerzőpárost kérték fel, de az Illés együttes tagjai bizonyos, a
történettel kapcsolatos fenntartásokra hivatkozva elutasították a lehetőséget. Így
kerültek a Popfesztivál munkái Presser Gábor, és szellemi műhelyének, a
Locomotiv GT-nek kezébe. Az LGT akkori állandó - és abban az időben rendkívül
elismert – szövegírója Adamis Anna volt, ő írta a musical dalszövegeit is. A Popfesztivált
1973-ban mutatták be a Vígszínházban hatalmas kritikai és közönségsikerrel, aminek
köszönhetően Presser Gábor színházi karrierje azonnal felfelé kezdett ívelni,
és nem mellesleg rendkívüli elismerést hozott mind a Vígszínháznak, mind az LGT
tagjainak. Az ősbemutatót követően a darabot számos magyar színházban és
külföldön is bemutatták, majd a musical hanganyagából nagylemez is készült. A Popfesztivál
sikere nyomán Presser Gábor a Vígszínház több zenés darabjának szerzője, és
1978-tól a színház zenei vezetője is lett. A hetvenes évek második felében, a
LGT-n belül - történetében utoljára - személyi változás állt be, melynek
következményeként 1976-ban Presser elszakadni kényszerült addigi
szövegírójától, Adamis Annától. Így, akkorra már hivatalosan is az együttes
vezetőjeként, új alkotótárs után kellet néznie. Presser Gábor
ebben
az időszakban került kapcsolatba a Sztevanovity testvérekkel (Zoránnal és
Dusánnal), az egykori Metro együttes tagjaival. Zoránnak a többéves
vendéglátózás után állandó szerzőre volt szüksége, és az új zenei projekt
megalkotásához segítségére volt testvére, Dusán, remek dalszövegírói
képességeivel. Hamar bebizonyosodott, hogy a Presser-Sztevanovity műhely nagyon
is jól működik együtt, és vele egy gyümölcsöző szakmai-baráti kapcsolat vette
kezdetét. Az együttműködésnek első lenyomatai 1977-ben készültek el, ezek: a
Locomotiv GT Zene – Mindenki másképp csinálja című albuma, valamint Zorán első,
nagysikerű lemeze. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szakmai és baráti kapcsolata
tartósnak bizonyult, valódi alkotótársra leltek egymásban. Dusán a beatkorszak
óta (amikor még csak kényszerűségből írt dalszövegeket), korosztálya egyik
legmélyenszántóbb szövegírójává érett, és gondolatvilága tökéletesen
összekovácsolódott Presser Gábor és az LGT zenéjével. A zenekar 1977 és 1984
között megjelenő öt lemezére mind Dusán írta a szövegek nagy részét, valamint a
hivatalos búcsúkoncert (1992) óta megjelent két újkori Loksi albumon is ő a
szövegíró. Az LGT-n kívül természetesen Zorán számára is írt (és ír a mai
napig) dalokat a Presser-Sztevanovity szerzőpáros; az 1977-ben megjelent,
legendás első nagylemez óta Zorán összes lemezére ők írják a dalokat. Ezen
felül talán felesleges is megemlíteni, hogy Presser Gábor nagysikerű
szólólemezeire szintén szerzőtársa szövegei kerültek nagy számban. Valóban nem
túlzás kijelenteni, hogy a hetvenes évek végén legendás szerzőpáros született
Magyarország zenei életében, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán
találkozásával. De a közös színpadi mű egy ideig még váratott magára, csak az
LGT együttes elfáradásának és leállásának időszakában kezdett formát ölteni az
új projekt koncepciója. A nyolcvanas évek második felében Presser Gábor
tevékenysége egyébként is áttolódott a színházba, a zenész legtöbb idejét
színházi munkái, vendégszereplései, kötötték el. A Padlás musicalt 1986 nyarán
írták meg Presser-ék, Zsennyén egy alkotóházban. A darab prózai betéteinek megírásához
Horváth Péter író, rendezőt is bevonták a munkába, s végül 1987-re megszületett
a szereposztás is.
A Padlás ősbemutatójára
1988-ban került sor Marton László rendezésében, a Vígszínházban. A bemutatót
követően a teljes magyar zenei és színházi élet ünnepelte a
Presser-Sztevanovity szerzőpárost, hiszen a musical varázslatos világa az első
pillanattól kezdve magával ragadta a közönséget és kivívta a kritika
elismerését. A Padlás a Vígszínház legsikeresebb és legtöbbet játszott darabja
lett, rövid időn belül az ország szinte valamennyi színházába eljutott és a
külföldi bemutatás sem maradhatott el. A musical zenéjét tartalmazó albumért a
szerzők aranylemezt vehettek át, és - a Popfesztiválhoz hasonlatosan - több
dala önállóan is sláger lett (Ég és föld között, Fényév távolság, Örökre
szépek). Presser Gábor egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a Padlás sikere
annyiban mutat túl az egykori Popfesztiválén, hogy ez az alkotás igazán
időtálló, és kortalan. Talán ennek is köszönhető, hogy a darab 25 éve folyamatosan
repertoáron maradt a Vígszínházban, valamint bemutatása óta a
Presser-Sztevanovity fúzió nem is adta a fejét másik nagyszabású színpadi mű
megírására – A Padlás mindent elsöprő sikerét nehéz lenne megismételni.
A legendás premiernek
csakugyan 25 éve, ez valóban „fényév távolság”, de a rengeteg idő mit sem
ártott a darabnak, a történet nem kopott az évek alatt – igazság szerint ugyan
olyan „ütött-kopott”, mint bemutatásának idején. A jubileumi év tiszteletére a
darabot nem csak Vígszínházban mutatták be (immáron 800. alkalommal!); a
Miskolci Nemzeti Színházba és a Pécsi Nemzeti Színházba is eljutott. Számomra –
mivel csak az említett hanghordozót hallottam korábban – hatalmas élmény volt a
musical pécsi előadása. Nagy örömömre
szolgált látni, hogy az eredetileg a szocializmus utolsó időszakában játszódó
mesés történet még ma is megállja a helyét, és ugyan úgy tud hatni a közönségre,
mint egykor. Az egymást követő zseniális dalok varázslatos hangulatot idéztek meg
a teremben; az előadás igazán katartikusra sikeredett. A befejezést követően az
- egyébként is rendkívül hálás – pécsi közönség hatalmas és hosszan tartó
tapsviharral jutalmazta a színészeket.
A szerzők, így 25 év
után is méltán lehetnek büszkék arra, hogy a legendás Padlás musical még ma is hódít,
és emberek sokaságát csábítja a színházba napról napra. Ennek bizonyítéka a
darab siker teli pécsi előadása is, mely egész tavasszal látható lesz a Nemzeti
Színház műsorán.
2013. február 19.
Radnai
Dániel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése