Kötelező olvasmányok - Esszé

Esszé, a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban

A kötelező olvasmány, mint olyan, mindenek előtt régi, általános iskolai nyarakat idéz bennem, amikor a tanév végén gondosan összegyűjtött ott hevertek az íróasztalom tetején – rendszerint érintetlenül…

Bővebb értelemben a kötelező olvasmányok egyfajta ajánlás szerepét töltik be az oktatásban, kiváltképp általános szinten. Azért nevezem ajánlásnak, mert a „kötelező” elnevezéssel szemben ezeket, a diákok számára előírt olvasmányokat tökéletesen lehetetlen kötelező érvényűvé tenni, mivel a diákok körében az „elolvasottsági rátát” nehéz egyértelműen leszűrni. (Már csak a saját iskolai működésemre visszagondolva, számtalan módszerét ismerem a kötelező olvasmányok észrevétlen kikerülésének…) Mindezek fényében nevezem én a kötelező olvasmányok intézményét egyfajta ajánlásnak, ami egy lehetőség a jó és helyes dolgok megismerésére.

Meglátásom szerint az oktatás különböző szintjein más-más célja van a kötelezőknek; az általános iskolában gyakorlatilag a gyermekmesék jelentőségét emelik magasabb szintre, megtanítják a diákoknak, hogy mi jó és mi rossz; hogyan működik a világ; mik az élet alapvető tényezői. Már ezen a szinten is rendkívül fontos – és érdemes arra, hogy félbeszakítsam a gondolatmenetet miatta – a kötelezők ésszerű megválasztása.

Az alapvető cél az lenne, ha az olvasó diák a mű segítségével érdemi tanulsággal gazdagodna, de a történet ne terhelje meg a tudatát (például fölösleges információáradattal, amit egy kisebb gyerek még nem tud felfogni). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az általam képviselt elveknek megfelelően megy a kötelezők válogatása manapság, de szerencsére hazánk irodalma nem szenved hiányt értékes ifjúsági témájú alkotásokban, melyek örök érvényű igazságokat hordoznak, és könnyen befogadhatok – ezek, a teljesség igénye nélkül például: Molnár Ferenc, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, és Fekete István művei. Nem is beszélve olyat könyv remekekről, amik eredendően nem a gyerek közönségnek íródtak, de az idő folyamán az ifjúság kedvenceivé váltak. (Móricz Zsigmond – Légy jó mindhalálig; Karinthy Frigyes – Tanár úr, kérem!).

Az általános iskolát követően a középszintű oktatásban már komplexebb szerep hárul (vagy hárulna) a kötelezőkre; a diákok helyes értékítéletét hivatottak kialakítani, valamint sokrétűbb összefüggésekre világítanak rá az egyes művek. Fontos megemlíteni, hogy a merev tanterv sajnos nagyban befolyásolja a kötelezők kiválasztását – s gyakran előnytelenül határolja be a lehetőségeket. Az itt olvasásra javallott könyvek (főként a középiskola második két évében) már elgondolkodtatják, és választás elé állíthatják a diákokat; ebben az időszakban ismerkednek meg a társadalom meghatározó tényezőivel, emberi viszonyokkal és felelősséggel. Ha rendelkeznek némi alapműveltséggel; a diákok jellemfejlődésére a középiskolai olvasmányok komoly hatást tudnak gyakorolni, ami döntően befolyásolhatja felnőtt működésüket. Emellett a középszintű oktatásban az olvasmányok célja átkonvertálható egyéni tudattágításra; olvasottság bővítésére is – hogy a felsőfokú iskolákat ne is említsem…

Összegezve a leírtakat, a véleményem a kötelező olvasmányokról az, hogy elengedhetetlen szerepük van egy tanuló világlátásának a kialakulásában, szocializálódásában. Felbecsülhetetlen értékű igazságokkal ruházhatja fel magát az, aki jókor, jó könyveket olvas el; mert ki tudja, hogy másutt hozzájuthat-e egy átlagos fiatal - évszázadok tanulságaihoz?

2013. 03. 08.

-

Hivatalos melléklet

Elengedhetetlennek tartok megemlíteni néhány kiemelkedő művet, amely a középiskolai diákoknak jelenthet követendő irányt a tapasztalások útján; s melyek rám nagy hatással voltak valamikor. Szintén a teljesség igénye nélkül, csak a magyarok közül: Petőfi Sándor – Az apostol; Jókai Mór – Az aranyember; Mikszáth Kámán – Beszterce ostroma; Kosztolányi Dezső – Édes Anna, Esti Kornél; Karinthy Frigyes - Tanár úr, kérem!; Németh László – Iszony; Örkény István - Tóték.

2013. 03. 24

Radnai Dániel