"Adrian White, a leicesteri egyetem szociálpszichológusa 2006-ban boldogságtérképet állított össze
a világ 178 államáról. A legboldogabb országoknak Dánia, Svájc és Ausztria találtattak, a
legboldogtalanabbaknak pedig a Kongói Köztársaság, Zimbabwe és Burundi. Magyarország a lista
107. helyén szerepelt. A térképhez írott tanulmányban a kutató arra a következtetésre jutott, hogy
a boldogság leglényegesebb feltételei: a jövedelmi színvonal, az egészségügyi ellátás színvonala, az oktatás, az erős közösségi szellem és a természet, a környezet, a táj szépsége.
Szociálpszichológusok vizsgálták a boldog emberek személyiségvonásait is, és a következő néhány közös vagy jellemző személyiségvonás fontosságát emelték ki: A boldog ember élete önmegvalósító, teret enged személyisége fejlődésének. Életvezetésében fontosak az örömforrások, tud és mer is örülni. Szívesen
segít másokon. Kerüli a reménytelen álmokat. A társas kapcsolatokat ápolja, mert a társas lét a boldogság egyik alappillére.
A Michigan Egyetem társadalomtudományi kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy 1981 és
2007 között 52 országban hogyan változott az emberek boldogságának mértéke. A kutatásvezető
szerint az emberek elégedettsége és a demokrácia, valamint a béke között szoros összefüggés van.
A boldogság érzetének legfontosabb meghatározója az emberi szabadság, a választás arról, hogy
az egyén hogyan élje az életét."
A világ boldogságképéről szóló statisztikák - amiket a leicesteri és a Michigan Egyetem készített - meglehetősen tényszerű adatokat közölnek az emberek boldogsághoz való viszonyáról. Személy szerint csak részben hagyatkoznék ezekre a kutatásokra.
Elsősorban azt fontos megjegyezni, hogy az ilyen vizsgálatokkor nagy általánosságokról beszélünk, nem vonatkoztathatóak ezek egyes emberekre. Belőlük minduntalan kiderül, hogy a "népjóléti" államok természetesen a legboldogabbak. Ez persze nem azt jelenti, hogy az anyagi jólét határoz meg mindent, de az biztos, hogy fontos szerepe van. Ahogy az ember életszínvonala változik, úgy alakul az elvárt boldogság milyensége is. Vágyaink mindig attól függnek, hogy épp milyen élethelyzetben vagyunk. Ebből a szempontból minden egyirányúan a pénzhez vezethető, innen indul és ide érkezik. Manapság folyton-folyvást hangoztatják a közhelyességig fokozva, hogy "a pénz nem boldogít". A rousseau-i ősközösségben, vagy a marx-i megvalósult kommunizmusban biztosan. De mióta világ s világ, a pénz uralma egyértelmű. És ez nem egy lesújtó megállapítás, hanem egy olyan vitathatatlan tény, mint például, hogy a dolgok általában lefelé esnek. Véleményem szerint az élet bebizonyítja, hogy a pénz a boldogság forrása. Segítségével lehetőségünk adódik hozzájutni dolgokhoz, irányítani, befolyásolni. Például Jókai, Az Aranyember c. művében az a végső megoldása a történetnek, hogy Tímár "eltávozik az élők sorából" és boldogan él szerettei között, távol a civilizációtól. természetesen a pénz semmivé válik számára. De regény legnagyobb részében Tímár életének sodrását állandóan a pénz befolyásolja. Jókai a pénz feletti uralommal teremt egyfajta atmoszférát az egész cselekménynek. A pénz nem csak az üzletben segít Tímárnak, nem csak hírnevét növeli, lehetőséget ad neki, hogy két élete legyen, hogy újra és újra eljuthasson szeretteihez.
A pénz szerepén kívül meghatározó tényezőként az egyes emberek egyéni viszonyulásait említeném meg. Nem kérdés, hogy minden ember különböző, így minden embernek más-más jelenti a boldogságot (immár, az anyagi háttértől eltekintve). De persze vannak nagyon hasonlóak, meg kevésbé hasonlóak köztük.
Úgy vélem, a belső lelki boldogsághoz vagy elégedettséghez mindenkinek szüksége van társas életre, hiszen nem történik velünk semmi, ha nincs mire reflektálnunk.Ezen felül az első, ami mindenkinek eszébe juthat, a boldog párkapcsolat eszménye. Elkerülhetetlenül fontos dolog, hisz erről szólnak a romantikus regények, a drámák, színdarabok, szonettek; háborúk dőlnek el csak a szerelem játékának köszönhetően. Akármilyen elkeserítő, ez is viszonylagos; nem mindenki részesül abban a kegyben az élettől, hogy boldogságát lelje egy párkapcsolatban. Németh László regényben, az Iszonyban Kárász Nelli házassága egészében boldogtalan volt, s miután - férje gyilkosává válva - véget vetett neki, önmagának is bevallotta, ő már nem tud megváltozni. Soha nem lehet boldog férfi mellett. Életét ezután a közeli segélykórházban való szolgálat, a ház körüli munkák, és kislánya nevelése töltötte ki - kizárólag.
A Michigen Egyetem kutatási eredményei, miszerint a béke és a demokrácia a boldogság alapja - vitatkoznék. A szabadság, a demokrácia szép elképzelések, jóllehet, ha tényleg léteznek. Felelősségem tudatában mondhatom, hogy a történelem nem egyszer bebizonyította, hogy a nép viszonyulása nem mindig azonosítható a demokráciával. Illyés Gyula a Puszták népében leírja, hogy a pusztaiak ugyan tudatlanok voltak, de de azt mindig világosan látták, hogy a világ, az állam, az ország változásai rajtuk nem segítenek. Ez a látásmód apáról fiúra szállt. A pusztaiak nem lelkesültek vagy lázadtak egy-egy új fenntartó vagy rendszer eljöttekor, csak azt tudták, hogyha dolgoznak, biztosan megélik a holnapot. Bár az ő boldogságuk nem számított, de a nép egyharmadát tették ki valamikor. És akkoriban már volt statisztika...
Gondolataim végére érve csak annyit tudok megállapítani, hogy a boldogság a legbonyolultabb, legmegfoghatatlanabb dolog az emberi életben. S mint ilyen, nem kimutatható statisztikákkal. Mindezek miatt csak részben tudok osztozni a nyugati egyetemek kutatási eredményeinek boldogságképével.
2013. április 18.
Radnai Dániel
