Kötelező olvasmányok - Esszé

Esszé, a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban

A kötelező olvasmány, mint olyan, mindenek előtt régi, általános iskolai nyarakat idéz bennem, amikor a tanév végén gondosan összegyűjtött ott hevertek az íróasztalom tetején – rendszerint érintetlenül…

Bővebb értelemben a kötelező olvasmányok egyfajta ajánlás szerepét töltik be az oktatásban, kiváltképp általános szinten. Azért nevezem ajánlásnak, mert a „kötelező” elnevezéssel szemben ezeket, a diákok számára előírt olvasmányokat tökéletesen lehetetlen kötelező érvényűvé tenni, mivel a diákok körében az „elolvasottsági rátát” nehéz egyértelműen leszűrni. (Már csak a saját iskolai működésemre visszagondolva, számtalan módszerét ismerem a kötelező olvasmányok észrevétlen kikerülésének…) Mindezek fényében nevezem én a kötelező olvasmányok intézményét egyfajta ajánlásnak, ami egy lehetőség a jó és helyes dolgok megismerésére.

Meglátásom szerint az oktatás különböző szintjein más-más célja van a kötelezőknek; az általános iskolában gyakorlatilag a gyermekmesék jelentőségét emelik magasabb szintre, megtanítják a diákoknak, hogy mi jó és mi rossz; hogyan működik a világ; mik az élet alapvető tényezői. Már ezen a szinten is rendkívül fontos – és érdemes arra, hogy félbeszakítsam a gondolatmenetet miatta – a kötelezők ésszerű megválasztása.

Az alapvető cél az lenne, ha az olvasó diák a mű segítségével érdemi tanulsággal gazdagodna, de a történet ne terhelje meg a tudatát (például fölösleges információáradattal, amit egy kisebb gyerek még nem tud felfogni). Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az általam képviselt elveknek megfelelően megy a kötelezők válogatása manapság, de szerencsére hazánk irodalma nem szenved hiányt értékes ifjúsági témájú alkotásokban, melyek örök érvényű igazságokat hordoznak, és könnyen befogadhatok – ezek, a teljesség igénye nélkül például: Molnár Ferenc, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, és Fekete István művei. Nem is beszélve olyat könyv remekekről, amik eredendően nem a gyerek közönségnek íródtak, de az idő folyamán az ifjúság kedvenceivé váltak. (Móricz Zsigmond – Légy jó mindhalálig; Karinthy Frigyes – Tanár úr, kérem!).

Az általános iskolát követően a középszintű oktatásban már komplexebb szerep hárul (vagy hárulna) a kötelezőkre; a diákok helyes értékítéletét hivatottak kialakítani, valamint sokrétűbb összefüggésekre világítanak rá az egyes művek. Fontos megemlíteni, hogy a merev tanterv sajnos nagyban befolyásolja a kötelezők kiválasztását – s gyakran előnytelenül határolja be a lehetőségeket. Az itt olvasásra javallott könyvek (főként a középiskola második két évében) már elgondolkodtatják, és választás elé állíthatják a diákokat; ebben az időszakban ismerkednek meg a társadalom meghatározó tényezőivel, emberi viszonyokkal és felelősséggel. Ha rendelkeznek némi alapműveltséggel; a diákok jellemfejlődésére a középiskolai olvasmányok komoly hatást tudnak gyakorolni, ami döntően befolyásolhatja felnőtt működésüket. Emellett a középszintű oktatásban az olvasmányok célja átkonvertálható egyéni tudattágításra; olvasottság bővítésére is – hogy a felsőfokú iskolákat ne is említsem…

Összegezve a leírtakat, a véleményem a kötelező olvasmányokról az, hogy elengedhetetlen szerepük van egy tanuló világlátásának a kialakulásában, szocializálódásában. Felbecsülhetetlen értékű igazságokkal ruházhatja fel magát az, aki jókor, jó könyveket olvas el; mert ki tudja, hogy másutt hozzájuthat-e egy átlagos fiatal - évszázadok tanulságaihoz?

2013. 03. 08.

-

Hivatalos melléklet

Elengedhetetlennek tartok megemlíteni néhány kiemelkedő művet, amely a középiskolai diákoknak jelenthet követendő irányt a tapasztalások útján; s melyek rám nagy hatással voltak valamikor. Szintén a teljesség igénye nélkül, csak a magyarok közül: Petőfi Sándor – Az apostol; Jókai Mór – Az aranyember; Mikszáth Kámán – Beszterce ostroma; Kosztolányi Dezső – Édes Anna, Esti Kornél; Karinthy Frigyes - Tanár úr, kérem!; Németh László – Iszony; Örkény István - Tóték.

2013. 03. 24

Radnai Dániel

Tóték - Ismertető

Ismertető az Isten hozta, Őrnagy úr! című filmről

Fábri Zoltán, Isten hozta, Őrnagy úr! című filmjét 1969-ben mutatták be. A jól ismert Örkény dráma, a Tóték filmváltozatában neves magyar színészek vonulnak föl; a film két főszereplője Sinkovits Imre, Tót, és Latinovits Zoltán, az Őrnagyúr szerepében.

Örkény István Tóték című művét a 60’-as években írta, elsőként kisregény, majd dráma formában. Az alkotás rövid időn belül hatalmas sikert aratott, Örkény megnyerte vele a Fekete Humor Nagydíját; valamint az elismerés további drámák írására sarkallta. A Thália Színház-béli bemutató sikere nyomán igény mutatkozott a mű filmvászonra vitelére; így készült el 1969-ben az Isten hozta, Őrnagy úr!

A film meglehetősen jól tükrözi a dráma lényegét, hatásos tömörítésekkel mesélve el a Tót család történetét. Egy észak-magyarországi községben játszódó történet főszereplői a Tót család, akik első látásra a tökéletes családmodell mintapéldái. Tót Lajos, a családfő megbecsült községi tűzoltó; feleségével, Mariskával, és kislányukkal, Ágikával tökéletes egyetértésben élnek. A család büszkesége Gyula fiuk, aki az orosz fronton teljesít szolgálatot.

Gyula gyakran ír leveleket a frontról családjának, s egy ilyen alkalommal a levélben az áll, hogy az egységének őrnagya ellátogat a Tót családhoz pihenés gyanánt.

Tóték természetesen – Gyula előmenetelét elősegítendő – nagy örömmel, mindent megtesznek az őrnagy úrnak ott tartózkodása alatt. De az őrnagy úr látogatása minden szempontból rendhagyónak bizonyul; a fronton megkeseredett katona a feje tetejére forgatja a Tót család életét, akik önként és dalolva teljesítik minden kívánságát. A történet egyetlen öntudatos szereplője Tót, aki egy pont után nem tűri az őrnagy megaláztatásait.

A film megnyerően, jó technikával mutatja be azt a folyamatot, ahogy egy család behódol egy zsarnoknak – a hatalomnak. A feszültséget emellett fokozza, hogy a néző már viszonylag korán értesül Gyula haláláról; és tudja, Tóték fáradozásai teljesen hiábavalók. A mű sokrétű értelmezési szintjei közül talán az a legmeghatározóbb mondanivaló, hogy a háború ugyan a tömegek tragédiája, de egyes emberre vonatkoztatva szintúgy olyan pusztító a hatalom manipulációja, elnyomása.

A történet az őrnagy úr halálával végződik; a gyűlöletes dobozoláshoz használt margóvágóval Tót négy, egyenlő darabra vágja. A film tökéletesen visszaadja az alapvetően humoros történet tragikumából és komikumából származó kettősséget.

-

Az iromány körül-belül 25 perc alatt született, nyelvtanórán...

2013.03. 08.

Radnai Dániel

25 év - "Fényév távolság" c. publicisztikai esszé

25 Év – „Fényév távolság”

A jubileumi Padlás musical Pécsett

A Presser-Sztevanovity kultuszmű jubileumi bemutatójára január közepén került sor a Pécsi Nemzeti Színházban, Böhm György rendezésében. A mára már legendássá vált darab, amely a szerzők megfogalmazása szerint félig mese-félig musical, 25 évvel ezelőtt indult hódító útjára és sikere az óta is töretlen.

 Presser Gábor neve és munkássága összeforrt a zenés színházéval, hiszen egyik első úttörője volt a popzene és a színház összekapcsolásának a hetvenes évek elején. Ő volt az, aki a nagy rock-generáció tagjai közül elsőként színházi munkába fogott, és sikerre vitte azt. Ez a sokat emlegetett első mérföldkő az 1973-mas Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról-című musical volt.  (A továbbiakban Popfesztiválként hivatkozom rá.) Sokan nem tudják, hogy a Déry Tibor kisregényéből készült musical zenéjének megírására elsőként a Szörényi-Bródy szerzőpárost kérték fel, de az Illés együttes tagjai bizonyos, a történettel kapcsolatos fenntartásokra hivatkozva elutasították a lehetőséget. Így kerültek a Popfesztivál munkái Presser Gábor, és szellemi műhelyének, a Locomotiv GT-nek kezébe. Az LGT akkori állandó - és abban az időben rendkívül elismert – szövegírója Adamis Anna volt, ő írta a musical dalszövegeit is. A Popfesztivált 1973-ban mutatták be a Vígszínházban hatalmas kritikai és közönségsikerrel, aminek köszönhetően Presser Gábor színházi karrierje azonnal felfelé kezdett ívelni, és nem mellesleg rendkívüli elismerést hozott mind a Vígszínháznak, mind az LGT tagjainak. Az ősbemutatót követően a darabot számos magyar színházban és külföldön is bemutatták, majd a musical hanganyagából nagylemez is készült. A Popfesztivál sikere nyomán Presser Gábor a Vígszínház több zenés darabjának szerzője, és 1978-tól a színház zenei vezetője is lett. A hetvenes évek második felében, a LGT-n belül - történetében utoljára - személyi változás állt be, melynek következményeként 1976-ban Presser elszakadni kényszerült addigi szövegírójától, Adamis Annától. Így, akkorra már hivatalosan is az együttes vezetőjeként, új alkotótárs után kellet néznie. Presser Gábor ebben az időszakban került kapcsolatba a Sztevanovity testvérekkel (Zoránnal és Dusánnal), az egykori Metro együttes tagjaival. Zoránnak a többéves vendéglátózás után állandó szerzőre volt szüksége, és az új zenei projekt megalkotásához segítségére volt testvére, Dusán, remek dalszövegírói képességeivel. Hamar bebizonyosodott, hogy a Presser-Sztevanovity műhely nagyon is jól működik együtt, és vele egy gyümölcsöző szakmai-baráti kapcsolat vette kezdetét. Az együttműködésnek első lenyomatai 1977-ben készültek el, ezek: a Locomotiv GT Zene – Mindenki másképp csinálja című albuma, valamint Zorán első, nagysikerű lemeze. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szakmai és baráti kapcsolata tartósnak bizonyult, valódi alkotótársra leltek egymásban. Dusán a beatkorszak óta (amikor még csak kényszerűségből írt dalszövegeket), korosztálya egyik legmélyenszántóbb szövegírójává érett, és gondolatvilága tökéletesen összekovácsolódott Presser Gábor és az LGT zenéjével. A zenekar 1977 és 1984 között megjelenő öt lemezére mind Dusán írta a szövegek nagy részét, valamint a hivatalos búcsúkoncert (1992) óta megjelent két újkori Loksi albumon is ő a szövegíró. Az LGT-n kívül természetesen Zorán számára is írt (és ír a mai napig) dalokat a Presser-Sztevanovity szerzőpáros; az 1977-ben megjelent, legendás első nagylemez óta Zorán összes lemezére ők írják a dalokat. Ezen felül talán felesleges is megemlíteni, hogy Presser Gábor nagysikerű szólólemezeire szintén szerzőtársa szövegei kerültek nagy számban. Valóban nem túlzás kijelenteni, hogy a hetvenes évek végén legendás szerzőpáros született Magyarország zenei életében, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán találkozásával. De a közös színpadi mű egy ideig még váratott magára, csak az LGT együttes elfáradásának és leállásának időszakában kezdett formát ölteni az új projekt koncepciója. A nyolcvanas évek második felében Presser Gábor tevékenysége egyébként is áttolódott a színházba, a zenész legtöbb idejét színházi munkái, vendégszereplései, kötötték el. A Padlás musicalt 1986 nyarán írták meg Presser-ék, Zsennyén egy alkotóházban. A darab prózai betéteinek megírásához Horváth Péter író, rendezőt is bevonták a munkába, s végül 1987-re megszületett a szereposztás is.

A Padlás ősbemutatójára 1988-ban került sor Marton László rendezésében, a Vígszínházban. A bemutatót követően a teljes magyar zenei és színházi élet ünnepelte a Presser-Sztevanovity szerzőpárost, hiszen a musical varázslatos világa az első pillanattól kezdve magával ragadta a közönséget és kivívta a kritika elismerését. A Padlás a Vígszínház legsikeresebb és legtöbbet játszott darabja lett, rövid időn belül az ország szinte valamennyi színházába eljutott és a külföldi bemutatás sem maradhatott el. A musical zenéjét tartalmazó albumért a szerzők aranylemezt vehettek át, és - a Popfesztiválhoz hasonlatosan - több dala önállóan is sláger lett (Ég és föld között, Fényév távolság, Örökre szépek). Presser Gábor egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a Padlás sikere annyiban mutat túl az egykori Popfesztiválén, hogy ez az alkotás igazán időtálló, és kortalan. Talán ennek is köszönhető, hogy a darab 25 éve folyamatosan repertoáron maradt a Vígszínházban, valamint bemutatása óta a Presser-Sztevanovity fúzió nem is adta a fejét másik nagyszabású színpadi mű megírására – A Padlás mindent elsöprő sikerét nehéz lenne megismételni.

A legendás premiernek csakugyan 25 éve, ez valóban „fényév távolság”, de a rengeteg idő mit sem ártott a darabnak, a történet nem kopott az évek alatt – igazság szerint ugyan olyan „ütött-kopott”, mint bemutatásának idején. A jubileumi év tiszteletére a darabot nem csak Vígszínházban mutatták be (immáron 800. alkalommal!); a Miskolci Nemzeti Színházba és a Pécsi Nemzeti Színházba is eljutott. Számomra – mivel csak az említett hanghordozót hallottam korábban – hatalmas élmény volt a musical pécsi előadása.  Nagy örömömre szolgált látni, hogy az eredetileg a szocializmus utolsó időszakában játszódó mesés történet még ma is megállja a helyét, és ugyan úgy tud hatni a közönségre, mint egykor. Az egymást követő zseniális dalok varázslatos hangulatot idéztek meg a teremben; az előadás igazán katartikusra sikeredett. A befejezést követően az - egyébként is rendkívül hálás – pécsi közönség hatalmas és hosszan tartó tapsviharral jutalmazta a színészeket.

A szerzők, így 25 év után is méltán lehetnek büszkék arra, hogy a legendás Padlás musical még ma is hódít, és emberek sokaságát csábítja a színházba napról napra. Ennek bizonyítéka a darab siker teli pécsi előadása is, mely egész tavasszal látható lesz a Nemzeti Színház műsorán.

2013. február 19.

Radnai Dániel

Vasutak - Korai zsengék 2.

Vasutak (harmadik változat)

Nemrégiben a MÁV-START Zrt. ritkította személyvonatainak menetrendjét. Annak ellenére, hogy ez a hír a bejelentését követő időszakban jelen volt a média minden területén, tipikusan az olyan változások közé sorolható, amikbe csak és kizárólag beletörődni lehet. Egyébként is, a menetrend arra való, hogy meghatározza az utazók lehetőségeit, nem fordítva. És aki mégis lázad ellene, az csak a környezetét szórakoztatja. Emlékezve viszont a tavalyi nyárra, mikor egy ideig vidékre jártam, alkalmi munkámnak eleget téve, nekem is meggyűlt a bajom a már akkoriban is következetlen vasúti menetrenddel. Nyári szünetüket töltő diákokat meghazudtoló módon korán keltem azért, hogy elérjem az egyetlen olyan vonatot, amivel időben kiérek a munkahelyemre. Túl azon, hogy több mint korán ott voltam, a munkaidő végeztével kerek másfél órám volt a következő vonat indulásáig. Nos, ez idő alatt volt lehetőségem átgondolni az életem… Visszagondolva a maratoni várakozásra, és tudván, hogy idén nyáron is fogok dolgozni, vegyes érzelmekkel gondolok erre az éppen aktuális menetrendritkításra. Arra biztosan jó lesz, hogy egy-két embernek legyen ideje átgondolni az életét.

2012. június 16.

Radnai Dániel

11./C

Hobbi futás - Korai zsengék 1.

Hobbi futás - Glossza a harmadik osztályból

Milyen érzés is valójában hobbiból futni? Ez nem egy igazi sport, nincsenek szabályai, mindenki másképp csinálja. Van, aki csak formában akarja tartani magát, valakinek ez a szenvedélye. Itt kezdődik az alapvető ellentét az egyes futók között, vannak ugyanis amatőr pártiak és profik. Utóbbiakat könnyű megismerni professzionális, testhez simuló dresszükről és az elhivatottság lángjáról, ami a szemükben ég. Az amatőr pártiak, köztük én is, csak levezetésképpen futunk, nincs célunk vele. Vegyes érzelmekkel indulunk el otthonról, csak lassan kezdünk kocogni, nehogy a járókelők rögtön észrevegyenek. Tökéletesen felöltözni sem lehet soha, vagy fázik, vagy melege van az embernek állandóan, és mit gondolnak a profi futók a mi hevenyészett öltözékünkről? Amatőrök vagyunk, zavarjuk az utca embereit, és még a betont is koptatjuk. Amíg ezeken a dolgokon feszengünk a jól megszokott úton haladva, rendre elkerüljük egymást, mi amatőr hobbifutók.

2012. június

Radnai Dániel

11./C